Kis türelmet...
14 éve | 4 hozzászólás
Élünk,
létezünk,
tesszük dolgaink,
konok léptekkel
járjuk megírt útjaink,
valamit mindig akarunk,
s hogy elérjük
mozdul karunk,
mindenre vágyunk,
mindent akarunk,
úgy érezzük
soha el nem fáradunk.
S jön egy pillanat,
mikor kezünk
fáradtan hull ölünkbe,
szemünk lehunyjuk,
nem is álmodunk,
belefekszünk,
elnyújtózunk a semmibe,
és rájövünk, rádöbbenünk
elfáradtunk.
És
megpihenünk
egy aggódó pillantásban,
egy simogató mosolyban,
egy szerelmes ölelésben,
megpihenünk
-együtt-
a
szerelemben.
15 éve | 0 hozzászólás
Minden szó csak egy szó,
valamit kimondani, arra jó,
ha akarjuk lehet útravaló,
lehet örökké visszaváró,
lehet lelkünknek hitetadó,
vagy lehet gonoszul hazudó.
Kényünk-kedvünk diktálja,
mi legyen értelme, tartalma,
míg agyunk hidegen fogalmazza,
a szánk csak kimondja.
De szóljon érző lelkünkből,
szóljon szép szerelmünkről,
szóljon igaz, emberi érzéseinkről,
fájdalmainkról, félelmeinkről,
akkor a szó őszinte,
ahogy Isten az embert
valaha megteremtette.
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 2 hozzászólás
Csapj kezembe barátom, Párizs csavargója
/kinek nyaka már tudja míly nehéz segge súlya/
látod én még lábon cipelek minden terhet
és nincs "jó hercegem", ki előttem vágja a rendet.
Te fönn vigyorogsz /vagy röhögsz?/ a földi poklon,
vagy épp a mélyben melegedsz forró katlanokon.
Oly mindegy, de lenne egy apró, kicsinyke dolgod!
/ne rázd a fejed/, un itt már mindent a barátod,
megfáradt, megtört, sőt!
15 éve | 0 hozzászólás
Három királyok!Rátok várok.
Merre kószáltok?Már nincs dolgotok?
Hosszú volt utatok, elfáradtatok.
Jézust láttátok,megcsodáltátok.
A kisdedet fogadtátok, szép szóval áldottátok.
Útját nem láttátok, sorsát nem tudtátok.
Három királyok,ember vagyok.
Magam útján járok,megváltást nem várok.
Istentől fordulva,magamban bízva,
göröngyös úton járva, születtem a világba.
Rajtam Jézus öröke,örök voltunk bűne,
a tegnap vétke,a holnap üressége.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Töréspont
14 éve | 1 hozzászólás
Ilyen az élet,
nem kell hozzá sárga-cédula,
hogy nyíljon a bolondokháza.
Egy töréspont metszi létezésed
egy katartikus fájó pillanatban,
de nincs hiba,
nem kell észrevenned!
Majd elmúlik a holnapban,
vagy ha nem
hát viseld
türelemmel végzeted.
Hited, reményed már
elhagytad valahol
az út szélén a rohanásban,
erőd nincs visszafordulni érte.
Hagyd veszni, élj a mában!
Csendben,
másokat ne bántson a szó,
Te is tudod:
hiábavaló, fárasztó,
néha hallgatni jó.
Címkék: gondolatok
Utolsó hozzászólás