Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

ERMI-ENIGMA blogja, személyes

2010. december 21., kedd, 15:55


 

Szavak közt vakon tapogatunk, mi

a lélek-periféria vándorai, az érzések zsugori kufárjai.

Céltalan csavargunk, ködlepel borul ránk,

meztelen mellünk düllesszük a hazugságokban,

pőrén él mazochista voltunk a közöny jéghideg világában,

hol szégyellni kell, ha érzés ébred a nyomorgó lét felé.

Számoljuk zizzenő bankóinkat, undorodva elfordítjuk fejünk,

ha a nyomort látjuk foszlott ingében koldulni a járdaszélen,

vetünk némi aprót, s megnyugszunk, pedig csak a béna kézbe

adtunk mankót, hogy vonszolja tovább magát – utunkból.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Nem, nem merünk. A civilizáció hatása, hogy lelki-testi nyomorultak lettünk. Gyengék vagyunk, és akaratlan bábok.

Élő költők társasága?
Vándorok! Kufárok!
Hát senki sem látja,
mennyire árva
az ember? a gyáva meghasonult,
irígy és önző ember,
kit fogva tart az elme
hatalma, gyengesége.
Enni kell, ezt zakatolja egyre.
Élni kell! Létezni kell.
Lélegzetet venni!!!!!!

Tovább 

2010. december 11., szombat, 17:35



Vénülök, kezemben fogytán az erő,
de lelkemben sokasodok.
Az ősidő köszön vissza rám,
 álmaimban hegyeket lépek át.
Talpam alatt sziklák omlanak a mélybe,
tenyeremmel tengerárt simítok lágy hullámokká,
szavam csillagok kéklő fényét ragasztja az égre,
napot teremtek, életet a földre.
 
Szürke reggel ébreszt,

a fogyó hold néz rám szánakozva,
könnyem nem fénylik
a vibráló csillagok között.
A kelő nap vakít,
lábam alatt a végtelen elfogyott,
mi szép volt, hűtlen szeretőként elhagyott.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

álmomban láttalak.
fölém magasodtál, izmos vállaid között elvesztem, de ez jó volt.
a szád kereste a számat.
éreztem, ahogy leheleted csiklandozza az arcomat. ...és éreztem a vágyad, ott lent. kezed szorosan kulcsolta át a derekam. úgy szorítottál magadhoz, hogy azt hittem átléptünk a valóságba.
de felébredtem, és megláttam a szürke árnyakat. sírtam is, kicsit a nemrég volt boldogság, nagyon a veszteség miatt. Mert hogyan találjam meg azt, aki csak az álmaimban létezik??,


Tovább 

gyertyafény rajzol sejtelmes árnyakat,
apró halvány láng, rebbenve mozdulón,
elmosva fájón kihunyt álmainkat
könnycseppben gördül, arcodon megbúvón,
 
kezeink félő, kérő mozdulata
sóhajunk mozdít a parányi fényen,
mikor lemondón, a múltat tagadva
bénán várunk, fájdalommal lelkünkben
 
apró kicsi láng, hitünk táplálta fény,
álmaink tükrében csillanó remény,
öröknek hitt szerelem ölelése,
 
a sötétben eloszlik pici füstje,
hazugság hideg szele kioltotta,

lelkünkben fájdalom, emlék a múltra

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Ismeretlen szerző műve
Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.

Tovább 

2010. augusztus 10., kedd, 00:21

járatlan utak a semmibe futnak
sápadt arcokon
fény-árny örvények játszanak,
rám borul hangtalan ez a rohadt világ,
tűzfalakra néznek napjaim,
kormos, sötét, málló vakolatként
hullik a tegnap rám,

még eltöprengek egy régi dal
monoton dallamán,
de vakablakom
a szürke reménytelenség,
zsebemben sikít a szegénység,

kiröhögöm,

elkerülnek a színek,
léteznek egyáltalán?
vagy csak képzeljük?

a világra vak szemekkel nézek,
hangokat süket fülekkel hallgatok,
vagy ezek már "belső hangok"?

ingem mosópor nélkül,
de kimosom,
legalább az izzadt erőlködés tűnjön el,

ma még...

de minek?

- volt létezések -
velem róják a köröket
az üres semmiben,
elhullott érzések nyomát keresik,
takarítani kellene,
a szemétnek szemétben a helye,
tenném már magam lapátra,
csak lusta vagyok hozzá,
de jól van ez így is,
majd együtt hullunk a

pokolba

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

balogh irma üzente 14 éve

Miért sir a lélek?

Tovább 

2010. augusztus 10., kedd, 09:38


Állókép vetül a végtelenbe,
az idő megbénul,
színek fakulnak fekete-fehérre,
sziklák ülepednek porfelhőként
a szétszakadt földekre,

elfolyik az ég, eltűnik kékje,
fekete felhők fagynak jéggé,

halott madarak éneke
reked meg díszlet fák között,

dermedten vár a mozdulat,
az ölelés bilincsként fonódik,
halott testekben pusztul a zigóta,

zongorahúr hangtalan akkordja
őrzi az utolsó táncot,
gyertyaláng ellobbanó lángja
káprázik még egy pillanatra,

csapdába zárt neuron
hal meg ingerhiányban,
a lélek mér abszolút nulla fokon,


templomban omlik a vakolat,
puttók potyognak
málé hívek nyakába,
Mária szemérmetlen szemez
az összes szentekkel,


Isten hortyogva alszik,
az ördög mozdulni lusta,
már egymással sem játszanak,


ránk untak?

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

..köszönöm szépen a véleményed...:)))

Tovább 

2010. július 11., vasárnap, 14:13

"a végtelen minket vár. Jössz velem? Ne engedd el kezem!"

„léteztem neked,
vagy mint egy futó gondolat
veled voltam éhes magányodban?”



 



Jó reggelt Kedvesem…itt a kávéd, végre ez már tűrhető minőségű, meglásd a két hét alatt megtanulok kávét főzni.Tegnap este a zuhanyzás után mire a szobába értem már aludtál is. Tudom hosszú volt a tegnapunk és Bécsen keresztül mire ideértünk hát már szinte éjszaka volt.

Címkék: személyes

Tovább 

2010. július 10., szombat, 01:46


Elfolyik a végtelen melletted
csak gondolatom
fon rád szerelmet.

 

 

Szép jó reggelt Kedvesem…..imádom ezt az álmos mosolyod……a szemeid rám nevetnek..a kezed mozdul..és ahogy átfonod a nyakamban, ahogy a szád a számra simul, nekem az életet jelenti.

 

Már egy ideje itt ülök az ágy mellett és nézlek. Hallgatom a madárdalt, néztem a kertben a napfelkeltét, aztán leültem ide az ágy szélére és néztem az arcod.

Címkék: személyes

Tovább 

2010. július 7., szerda, 19:25


lépted csillagfény,
az álmok szép világa,
éledő remény


mosolyod fénylik
az ezüst sarló ölén,
a vágy felizzik


hangod bársonya
a végtelen dallama,
szerelem szava


öled tüze ég
a fénylő nyári éjben,
álom testetlen


virradat fénye
űz vissza a tegnapba
éjszaka lánya




..szép jó reggelt Kedvesem.

Látod! Mindig erre vágytam. Úgy ébredni, hogy első mosolyod nekem szóljon.
Álmos hangon rám szólj: - miért nem hagysz aludni...
De közben a mosolyod azt mondja, hogy jó velem ébredni.

Címkék: személyes

Tovább 

2010. június 13., vasárnap, 12:18


börtönbe zárva a lélek
testem formaként borul rám
még szavakat formálna szám
de az igazságtól félek
 
kezed hiába nyúl felém
magamra szól ítéletem
csak egy monológ életem
viharfelhőkbe bújt remény
 
szűköl még az állat bennem
ösztönök lázadnak újra
törött lábbal kelek útra
mért kellett emberré lennem
 
néma és vak világba ma
üres szavak visszhangzanak

Címkék: személyes

2010. június 8., kedd, 22:32


 

terhed dombra vonszolod,

ostor szaggatta élő tested,

nyomodban

szimatot fogva

rühös kutyák fejüket leszegve laffognak,

szemükben izzik a veszettség,

élő húst,

vagy oszló hullát

akarnak üres gyomrukba,

morogva marják egymást,

tépnének belőled,

 

add kenyered,
s adj egy korty bort,

foszló rongyaid borítsd e fekélyes világra,

nyújtsd áldásra kezed,

szánj meg,

hisz itt vagyok

a legveszettebb ebként

a sor végén kullogok,

s ha elérlek
beléd marok

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

Pénteki kenyér,
zsír,
vagy némi sózott szalonna,
a gyomor se kívánja,
utánna egy csavart cigaretta,
ünnep nap ez,
vagyis pirossal került a naptárba,
teli gyomorral lusta vagyok,
pedig meg kéne keresni:
melyik út vezet a pokolba?

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Talán úgy még nem...de biztos ismered azt az érzés, amikor lenne mit enned, de nem tudsz, mert görcsben van a gyomrod...így már sokszor voltam...
És kerestem a pokol kapuját is...

2010. június 4., péntek, 01:07


Csalódni csak boldog ember tud,
gyűlölni az,

ki megismerte a csalódást,
feledni csak azt lehet,
ki csalódásunk,

s nem érdemel mást,
nevetünk, sírunk,

ripacskodunk a színpadon,
s visszahívnánk

kit magunk dobtunk el unottan,
boldogok lehetünk,

talán az életben egyszer,
de ha vége,

s többé már nem álmodunk,
a lélekharangban szólalunk meg,
s gúnnyal intünk a világnak:

itt voltunk!

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Kovácsné Révész Ilona üzente 14 éve

Kedves Imre nagyon szép vers, de most is olyan szomorú.

2010. június 1., kedd, 13:09



 
a szennyben oszlik testünk,
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
kergetünk egy zavaros álmot,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
keressük,
reményeket temetünk
komor, konok monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,
 
forgatjuk malmunkat,
de a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult
papír könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,
 
s a gép kattan
hosszan fütyül, fülsértőn,
lélektépőn
az elmúlás.

Címkék: személyes

Tovább 

network.hu

 

 

 

Hazudj!

Hazudj!

Hazudj!

Nélküle nem létezel,

tedd nyugodtan,

nem vétkezel,

a világ befogad,

így valaki vagy,

a semmi emberek bámulnak csodálva,

járd utad, lelkekbe tiporva.

 

Hazudj, hazudj, hazudj!

Csak így létezel,

önmagad is egy hazugság vagy

kit magamnak álmodtalak,

s ha felébredek, rájövök

én se létezek.

 

Hazudj!

s tiéd a világ,

a hazudott csodák,

De vigyázz!

ne legyen őszinte szavad soha

és akkor hzug világod megmarad,

de ha igaz szó is elhangzik,

minden rád omlik

s eltemet.

Címkék: személyes

Tovább 

2010. május 25., kedd, 00:13

A fiú vagyok
kit szentlélek nemzett emberré,
elnyerve a halandóságot,
megtapasztalva a földi lét
örömét és keservét.
A fiú vagyok,
anyától született gyermek,
kinek joga ismerni
a tér korlátait,
ki létezését az  idővel mérheti,
a mát élheti,
mert a holnapot nem ismeri,
de tudja, hogy léte véges,
csak lelke örök.
A fiú vagyok,
emberként meghalok,
s ha szólít majd,
talán Isten is megbocsát.

Címkék: személyes

 

network.hu

velem voltál
 
színeket loptál
magadnak a csillogást
feketét hagytál
 
szépen szóltunk
 
hangokat csentél
magadnak a dallamot
bennem a zaj él
 
éjeink múltak
 
álmokat kaptál
nyugtató szép éjszakát
rám vak-sötét vár
 
léteztünk, voltunk
 
hamis a szó már
hittem, nyugtasd meg magad
álmodj álmokat
 
tovább

 

 

2009 július 24

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

nem sok időm van a network-re...poet..7torony stb....de majd szétnézek a kék levélkéknél...:)))

 

 

network.hu



A semmiben jártam,
a rég-múlt fagyott mezején
emlék kórókat szaggattam,
remegő kézzel széthullott
perceket pakolgattam
sorba.

Csikorgott a múlt-idő
meztelen talpam alatt,
tévedéseim tüskéi szaggatták
kérges bőröm,
fekete vér folyt,
halott vér.

Villám hasít az égbe,
dörgés csapja szét a csendet,
felébresztett.
Riadtan menekült a jövő,
a ma szétesett,
kegyetlenül
kidobott magából
az idő.

Arcom mosta
a fojtogató eső
fekete szennyesre,
furcsa sós ízként
könnyem
némán folyt benne.

Címkék: személyes

Tovább 


Nézd a lángokat,
nézd az árnyakat,
miket a fény fest a fákra!
Hallgasd mint roppan az ág!
Mikor mohó éhséggel
belemélyeszti a tűz a fogát.
Érezd, a meleg átjár,
lépj mellé, ne félj!

Csak a szikra pattog,
ott a nyugalom vár.

Magához ölel a láng.

 

Az égre szállunk.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

...ne is érezd soha...pokoli érzés...:((((

Felsóhajt a szél
2010. április 29., csütörtök, 13:40

Kezem megremeg,
lábam béna, nem mozdul,
szemem lehunyva,
 félek hátranézni,
kitépném magam múltamból,

a jéggé dermedt álmokból.


Bámulom a éjszakát.
Szürkén foszló,
kavargó felhők között
az égen sápadt hold fáradtan vánszorog,
fel-fel sóhajt a szél,
néha hosszant jajdul,
s közben a múló idő lustán rám csorog,

bilincs mar húsomba, 

múltam árnyékként követ.

 

Sötét éjszaka,
felhő takarta égbolt,
magad vagy a fény.

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu


Árva senkik vagyunk,
szakadt gúnyában árok szélén
poros utakon kóborolunk.
Napkazán ontja ránk melegét,
szikrázó kínban izzadunk,
az estére, a hűsítő sötétre várunk.
Alattomos zöldes nyálkát
úsztató vizet merünk piszkos
tenyerünkkel szomjúzó szánkhoz.
Nem segít, csak torkunk ég
a mocsoktól még jobban
s a por gyűlik lábunkhoz.
Múltunk omladozó hegye
szakad ránk, s temet el örökre.
Lelkünkön szűk palást testünk,
ledobjuk és nyomtalanul
eltűnünk a végtelenben.

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

Koszorút fonsz homlokodra
és Jézusnak hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva,

ilyen a végtelen idő játéka.

 

Nézz tükörbe,
s lehervadnak bőrödről a tüskék ,
kezed csak papírmassé keresztet markol,
lankán mászol, nem meredek dombra.
Színjáték csupán életed, szereped semmi,
legfeljebb vaksin átcsoszogsz a színen
mint egy félrészeg mosdatlan statiszta.

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

Kezemen oltottam el a csikket,
kiváncsin, mennyit birok ki dühömben.
A sercegő bőr hangját hallottam,
az égő hús szagát éreztem,
s a parázs kialudt tenyeremben.
Fájt?
Nem tudom, nem figyeltem,
mert közben a világ szakadt darabjaira
kifosztott lelkemben.

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

De hatásos...:)).....

 

network.hu

Hát gyere..
gyere és válogass!
Nyitva lelkem ósdi boltja
telezsúfolva kacatokkal,
dugig minden poros polca
megkopott emlékkel, a múlttal.
Nézz szét bátran, nagy árleszállítás!
Ma mindent vihetsz potom pénzen,
csőd előtti, végkiárúsítás.
/Ha lopsz, ma azt is elnézem/.
Itt egy igaz gondolat, alig kopott,
adj érte egy szánakozó mosolyt
s már a tiéd, szinte ingyen megkapod.
Nézd csak!
Egy kosárka őszinte szó,
mit süket füleknek ezerszer elmondtam.
Vidd!, már ez is eladó!

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

Zsu..

Mi nekünk érték...másnak csak kacat.....ezért őrizzük őket szívünk legrejtettebb zugában......:))

Tovább 

 

network.hu

..megállok egy húgyszagú omladozó fal előtt
a külváros peremén, ujjamat lenyomom torkomon
s az olcsó árpalével együtt életem is kihányom,
még rászólok az ablakból bámuló vénasszonyra:
- hé kislány kapj valami rongyot magadra,
és gyere, csavarogjunk egyet ebbe büdös világba',
vagy ha nem tetszik valami, akkor húzz a picsába!
légyszaros égő himbálódzik egy kutyák pisálta oszlopon
fejem felett, meg a hold röhög rajtam, na, kivárom
míg lebukik a föld alá, addig erőt gyűjtök indulni,
bár lehet, hogy még egyszer kell egy kiadóst hányni,
undorodom már ettől a kibaszott világtól,
meg legjobban egy mocskos alaktól: magamtól.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

tóth zsuzsa üzente 14 éve

Imre!
Ez az egyik legjobb versed!
Hasonló a gondolatunk - e mocskos világról,magunkról,amitől bizony tényleg hányni tudna az ember! S van,hogy még az ujjainkat sem kell ledugni a torkunkon,megy az magától is...
Mert sokszor,maga az élet folyt meg bennünket minden pillanatában...
A keserűség, gyötrődés,a fájdalom,reménytelenség,(és még sorolhatnám)ez mind-mind osztályrészül jut nekünk embereknek,van ki többet,és van, ki kevesebbet kap belőle...
Úgy látszik,nekünk dupla,sőt tripla adag jutott...
......De kiírtad magadból!...Bátran "csúnya" szavak.......(Mi ebben a meglepő?)
Tedd azt mindig!!!
.........És ezek után,remélem,hogy "enyhülés" jön.Csak enyhülés jöhet.........
Én szorítok Neked!

Tovább 

 

 

network.hu

 



Ázott oszlopról lóg őszi maradék fonnyadt folyandár
fázósan köröz fölötte magot kutatva pici szürke madár
az este simít nyugalmat a bántóan rideg-hideg világra,

köd szitál, lebeg alá egy tavaszt váró szürke hófoltra,

a szél fest vörös csíkot felhő-torony földet söprő aljára,

ketyeg az idő, létünk csikorgó pontos-fontos órája,

megremeg ingatag alapra épített létünk, mert félünk

a talán-volt múlttól, a soha-jövőtől, temetjük reményünk.

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

 

Felhők mögött
örök éjszaka settenkedik,
 semmibe vesznek a fények,
neuronok még járják útjaikat,
még álmodik valamit a lélek,
aztán eljön az utolsó pillanat,
s oly könnyű lesz minden
eldobva a gravitációt,
testünk
kényszerzubbonyát levetve,
szabaddá válva,
elindulunk a végtelen időkbe.

Címkék: személyes

 

network.hu

Isten megáldoz vagy feláldoz?
A gonosz megátkoz vagy feloldoz?
Ez a szemét élet maga a tét,
vagy csak egy tűrhető lét?
A hullám gyilkosként borul reám,
Vagy csak homokpadot hord alám?
A távolság biztos, hogy biztonság?
Vagy csak álnokság, cinkosság?
Életrajzodon oly mindegy mi van
Zsírpecsét vagy kőrpecsét,
így is úgy is kiadja életed szennyesét.
Vagy hazudjak? Legyen az a nyitány,
/aztán meg a sovány kutyám is rám hány/
Isten megharagszik?
magához szólít vagy csak kiátkoz?

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

gyarmati maria üzente 14 éve

és ez egyre , csak rosszabb lesz, igazad van tőkéletessen - még a művészetet is megölik.

Tovább 

 

network.hu

A mindenek végén,
nyári fáradt alkonyon
mikor a nyugtató
szél végigsimít meggyötört arcodon,
mikor változást már nem vársz,
s fájón meglegyint az elmúlás,
nem akarsz lépni tovább, megállsz,
erőtlen kézzel pakolod a reményt
lelked zsúfolt polcain jó magasra
és nincs benned bizonytalanság,
tudod, hogy már nem fogsz felmászni érte,
érzed, hogy a holnapot nem várod,
a tegnap elmúlt, a mának sincs értelme,
az idő is tévúton jár, csak sodor magával,
az éj majd szétfoszlik az ébredő reggelben,
s vele tűnik el kiürült életed,
nyomtalanul,
a mindent magához ölelő semmiben.

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

Lázrózsák égnek arcodon,
szemedben könyörög a fájdalom,
mozdul kezed,
de fáradtan öledbe ejted,
érzed, már nincs mit tenned.
Az idő kíméletlen monoton ütemben
lép tovább, útja végtelen
s itt hagy minket útszéli szemétnek
kiket a felejtés rögei eltemetnek.
Senki nem figyel ránk.
Hallgatunk.
Ha lesz időnk talán elbúcsúzunk.

 

Címkék: személyes

network.hu

Az élet fut, rohan
körötted térben és időben
s mégis úgy érzed, hogy
a világ megfagy melletted.
Nézed mi történik, s nem érted
miként fut az idő ily könyörtelen
elhagyva a mát, elhagyva mindent.
Érzed, a fájó lélek kéretlen teremt
összedobált megoldást arra mire
nincs benned felelet,
hogy a sebzett mára tapaszt húz,
mi csak takar,
vagy ha akarod - eltemet!

Érezted, hogy a másiknak fáj,
vagy csak
magadra figyeltél?
Mond,
az életedben egyszer is szerettél?

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

 

Ha a gyűlölet öl akkor ő halott. Már halott régen. Embert soha így nem gyűlöltek mint én őt. Így senki pusztulását nem kívánta még ember mint én az ő pusztulását. Ennyire még senki nem volt érdemtelen az életre mint ő. Ennyire féreg még senki nem tudott lenni mint ő. Ennyire senki mivoltát még senki nem bizonyította mint ő. Ennyire gonosz embert még nem szült anya. Ennyire fekélyes seb nem tud senki lenni a világon mint ő. Ennyire senkitől nem akart megszabadulni a világ mint tőle.

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

 

remegő kézzel
nem múló reménnyel
örök hittel,
kereslek a végtelenben,
kitartva múltunk szép napjai mellett,
emberként élve,
valamit még remélve,
a szép szó mint kapocs köt össze bennünket,
de ha a hazugság villáma festi az eget,
a ragyogás vakítása elűzi az emlékeket,
s elűz engem is,
temet a csendbe,
besorol az emlékeidbe,
leszek egy új fájdalmad.

 

/megadott szavak fórumból/

Címkék: személyes

 

network.hu

 

Szürkén foszló, kavargó felhő rongyok között
az égen sápadt hold komor-fáradtan vánszorog,
fel-fel sóhajt a szél, néha hosszant jajdul,
s közben a múló idő lustán rám csorog,
a valaha fehér volt - ma már bűn-foltos - múltam
takaróját nyugalmat vágyva magamra húzom,
s ebben az élek-de-nem-létezek gyötrelemben
senki-magam hozzád, veled - visszaálmodom.

Címkék: személyes

 

network.hu

Klottgatyában szaladgáló mezítlábas gyerekkor indult útnak valamikor
  a kertvégében álló göcsörtös ág-bogas öreg birsalmafák alól,
  s rohant az ismeretlenbe, átgázolva az óvatosságra intő tanácsokon,
nem nézve az intelmeket az árokszélre ültetett intő táblákon,
csak szaladt az ismeretlenbe, caplatva a futó zápor verte sarat,
nem hallva a bölcs öregség által irigyen megfogalmazott tanácsokat,
  s ha bírál egy ráncos arcú fogatlan száj, hát elnyomja a szirén ének,
dolog, munka?

Címkék: személyes

Tovább 

network.hu

Fénytelen éjszaka
zavaros gondolata
még agyamban lüktet.
Csapong az elme,
a nap színtelen szeme
kíváncsin tekinget.
Félénk apró szellő
-hajnallal ébredő-
újra egyedül talál.
A magány üregében
sehol egy lépcső
s kinn nincs ki vár.
Suttog egy emlék:
-valamikor nem rég
vártál a holnapra!
Ma erőtlen kézzel,
eldobott reménnyel
a
ZÁRVA
táblát akasztom a világra.

 

 

Dreaming58 megadott szavaival

Címkék: személyes

 

network.hu

Azok a részeg hajnalok,
mikor a Zagyva mocskos vize felett,
a szétesni készülő öreg fahídon ballagok,
számon Margó ginnel kevert rúzsos csókja
/pincérlányként bőkezűen osztogatta/
felsejlenek bennem magányos éjszakákon.
Nem sírom vissza ifjúságom
jól-rosszul megélt életem romjai felett,
csak még tenyeremben érzem Margó melleit
ahogy hozzám simult /de többet nem engedett/,
s már libbent is tovább bugyiját kivillantva
tényérnyi szoknyájából,
szemünk éhesen szaladt, meglódult fantáziánk,
józanság nem parancsolt ilyenkor megálljt
/az se zavart, hogy a holnap már vár ránk/.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

"Miénk volt akkor az éjszaka, miénk a világ,
csak hát elszállt az a bolond ifjúság..." - elszállt, mert hát ilyen a világ...nem tarthat semmi sem örökké...de milyen jó "visszanézni - átlépve jó néhány évtizedet."...
S hogy "kóstolni már szégyellném" ? - Hát nem! Még mindig kóstolnám...

Tovább 

 

network.hu

Nyitott szemed Istenre emelted,
könyörögtél, kértél, őt félted, hitted,
s Isten elfordult, talán sok volt a dolga,
büntetni a bűnösöket első sorban,
lehet üres már kamrája, nincs mit adni,
mi hordjuk keresztjét, nekünk kell izzadni
dombmenetben a Kálvárián nap nap után,
keresztünk vonszolva a stációk meredek útján,
s ha szeret és figyel rád, hidd, hogy megsegít
és szenvedésed eltüntetni - magához szólít!

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

"...s ha szeret és figyel rád, hidd, hogy megsegít..." - szép sorokat írsz...
Januárban a párommal alkalmunk volt végigjárni Isten útjait.
(nagy örömömre, mert még régen szerettem volna)
Felejthetetlen élmény volt...jártam a siratófalnál...s kértem "a segítséget".
Jézus születésének helyénél imádkoztam minden szerettemért...

 

network.hu

Köd gomolyog a Themze felől,
unottan harapja London piszkos városát,
huppanva zúdul be a piactéri katlanba,
átugorva a Globe szinház kidőlt kapuját.
Elhalt itt már a szó, nincs más csak pusztulás,
nincs már nevetés, könny, szép szó, kacagás,
csak a jó lelkek őrzik a vidám esték emlékét,
kopott falain szürke por, a színpadon szemét.
Valahol még felsejlik Kathrina cserfes szava,
és felel rá Petruchió csúfolódó hódolata,
még hallik ezernyi szép szó,
mi szívnek szól,
s mi cinkos kacsintással hunyunk szemet
egy álmodott világ mesés történései felett,
hol a képzeletünk teremt csodát, életet,
s a valót temeti mélyen a felejtő emlékezet.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Igazad van...jobb ott...s Én azt szeretném..Neki jó legyen...
Meg lehet szokni...de beletörődni nehéz...
Sürün beszélünk...jönnek is...megyünk is...mégis hiányzik...a jókedve...a csacsogása...

Tovább 

 

 

Szólj igazat,
becsapnak,
tanulj hazudni,
befogadnak,
lángolva szeress,
meggyűlölnek,
maradj közömbös,
megszeretnek,
add oda mindened,
nem kapod vissza,
ne kérj semmit,
s zúdul rád halomba,
légy hűséges,
megcsalnak,
hűtlenkedj,
beléd kapaszkodnak,
ne higgy senkinek,
őszinték lesznek,
ne szeress,
 megszeretnek.

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Sipos Erzsebet üzente 14 éve

Imre
Ebben a versedben " NAGY IGAZSAGOKAT" irtal le. Minden versedet erdemes elolvasni /megtanulni/, hidd el tehetseges vagy!
Kerlek, ne add fel!!!

 

network.hu

Felébredtem,
az éjszaka árnyait elűztem,
reggeli kávé gőzölög kezemben,
pakolgatom át a mába a tegnapom,
mit nem dobott ki a nyugtató álom,
rágyújtok az első cigarettára
/újabb szög fél-kész koporsómba/,
nem gondolkodok, csak úgy "vagyok",
s tűnődöm a holnapon
/mert mit akarok még?
mikor lassan már a végtelen időben
ember léptékkel mért véges létünk
arasznyi utunk rég megtettem,
éltem, éltünk s nyom nélkül eltűnünk/.

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Szép vers..nagyon...a cigi nem kellene...
"...éltem, éltünk s nyom nélkül eltűnünk." -Nem! Nem nyom nélkül!...
Te mindenképpen emlékre érdemes vagy ....ezekkel a gyönyörű versekkel már bizonyítottad ezt...s valami más "tettel" mindannyian...

"Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom...
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled...."
(Ismerős Arcok - Nélküled) - legkedvesebb zenekarom...legszebb dala...

 

network.hu

Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít,
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
s halált lehel a föld is, a szemétben találom
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Szavak..melyekből egy szépen megfogalmazott "Rémálom" született...
A rémálom még várasson magára...ezt kívánom Neked...Nekünk...Mindenkinek...

"...lelkemből minden jót elloptak...s bámulom... a gyönyör forrását..." - tetszik...

Tovább 

 

network.hu

Ha elfut az idő kezedből
s a végtelen éjszaka
árnytalan világa
mint szemfedő
borul a lelkedre,
tágra nyílt szemekkel
meredsz a semmibe.
Pörög
a múlt szellemidéző filmje,
fakult, karcos képek
hangtalan, néma filmen.
Amit látsz már értelmetlen,
de kegyetlenül
él még lelkedben.
Az idő hiába
vész el a végtelenben,
pereg a film
némán, véget nem érően.
Vársz
a szalagvég
csattogó hangjára,
mikor lefut az orsóról,
vágysz
a mindent eltemető,
hallgató magányra.
/a film pereg,
nem érsz soha a "mába"/.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Szomorú...és mégis szép...

Tovább 

 

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                            Most
                                          lágy szél                                 
                                  fodroz hullámokat
                              a kéklő víztükör felszínén
    a                    mélyben                         zajlik                 az élet
     liánok         ringnak                                   áramló   ütemén
          csillogó kagylók                                      szűrik a vizet
             apró halak                                               cikáznak
                 ölel a                                                        tenger
                   a                                                               víz.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Sipos Erzsebet üzente 14 éve

En is "napimado' vagyok, szeretem a tenger kekes-zold szinet, a hullamokat, a siralyokat melyek a viz felett szallnak; romantikus.
Szep ez a vers, koszonom Imre.

Tovább 

 

network.hu



Beszélgettünk,
ültünk egy presszó kopott koszos pultjánál,
ittuk a langyos, zaccal főzött kávét,
/mű-tejszínnel púpozva/ és egy unott pillantásnál
többet nem értünk nekik, talán még egy pitét
is kérhettünk volna csörgő filléreinken
/két csóró diák kik lukasórán titokban kilógtak/.
Beszélgettünk, vagy éppen hallgattunk félszegen,
ment a "játék": te hallgatsz engem s én hallgatlak,
/mindketten némán, sandán egymásra várva/
talán szemünk beszélt, s néha tétován kezünk
és furcsa áramütést éreztünk /vágynék ma már arra/
mikor szándékos véletlenül egymáshoz értünk.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Jó volt nosztalgiázni a versed olvasása közben...
Visszamentem az időben úgy 35 évet...amikor még furcsa áramütést éreztem...pillanatonként pirultam el...s hittem, hogy örök Vele a szerelem...

Az emlék....és az álmodozás is megmaradt...Nekem...

Tovább 

network.hu

Arcod  szemembe égett,

csillag szemed, nevetésed,

még mindig

keresem szerelmed.

 

Néma vagy

hangod mégis örökkön hallom.

Távol vagy, mégis

érkezésed  várom.

Bennem él a tegnap,

fáj a  ma,

lesz még holnap?

 

Nézz az égre!

Hideg fénnyel vakít most a nap.

 

 

2009 július

 

 

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Gyönyörű...amit a Kedvesednek írsz...
Ó, ha nekem is ilyen szépet mondana Valaki...

 

network.hu

 

Lázas éjszakában,
kicsi gyermek
óvó karodban
álmát keresi.
Féltőn dúdolod dalod,
altatod,
mesélsz neki
égbe szálló hintáról,
a tulipán cirmos csíkjáról,
repkedő pacsirtáról
mi a csillagok között dalol,
maciról, ki pákoszton
méhektől mézet kosztol,
s a kormos éjszaka
borul fölétek nyugtatón,
múlik a félsz,
együtt álmodtok,

/míg a reggel rátok

nyitja az új napot/

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

gyarmati maria üzente 14 éve

KÖSZI EZ MOST JÓ NAGYON :m

Vak szemekkel nézek,
béna kézzel nyúlok utánnad,
mindenben Téged kereslek,
és nem talállak.
A tegnapban jártam,
vérző sebek testemen,
rád vártam,
Téged kerestelek.
Léteztél?
Eltüntél?
Féltél?
Temettél?
Térdelj síromra,
könnyet ne ejts,
Zárd be lelked.
Felejts!

 

 

2009 július
 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Sipos Erzsebet üzente 14 éve

"Zard be lelked
Felejts!"
Nem konnyu megtenni, nem mindig sikerul.

Ma jött a halál
- nem testben -
/az még enni kér
és levegőt,
és hideg vizet/,
csak ez a gyáva féreg lét
/kezem gúzsba kötve/
hurcol tovább a semmibe.
Mindössze
lelkem halt meg
/végül is nem szenvedett/
a mosolytalan szótlan együttlétek
kiöltek belőle minden szépet,
/az üres szavak tudod gyilkolnak/
s csak idő kérdése:
a könnyek is elapadnak.

 

 

 

/2oo9 júliusi gondolatok ....és hozzá egy tegnapi

esemény: "valaki" összetörte a monitorom otthon,

                                     ezt most egy internetes szalonban írom :((( /

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

tóth zsuzsa üzente 14 éve

"A könnyek is elapadnak" ?...
Megint "eljöttél" hozzám,az ereimben lüktet a versed mondanivalója.

Tovább 

network.hu

Reggel az első kávé után az első cigarettára vágyva az
erkélyen meglepődve fedeztem fel egy apró bogarat mi a
korlátra repült. Megsajnáltam: - kicsi bogár, korán kezdted,
ezt nem fogod túlélni, még tél van, legyen szerencséd, szurkolok neked.

 

/Nekem jó az időérzékem? Nem túl hamar éreztem "tavaszt" valamikor régen? Szurkol valaki nekem?/

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

...köszönöm...

/a cigi és a kávé: ...mintha a Kedvesemet hallanám....DDD /

Égő világ ölel magához,
füstfátyol takar,
eltűnt világom,
gonosz lángok harapnak mohón,
csontig égetve fájón húsom.
A józan gondolat ébreszt,
szemem a világra nyitom,
a megnyugvást várom,
de csak a hideg hold
néz rám némán,
hallgató üresség dermeszt.


Megyek,
itt megfagyok - ott elégek.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

tóth zsuzsa üzente 14 éve

Mit tegyél Imre?
Írj,írj,írj!...
Mindig megfog amit írsz!
Keresd meg a középutat...
:-)))

 

network.hu

Semmi sem sürgős most,
Sötétséget ásít az éjszaka,
rám telepszik, lelkem szorítva.
Tecchalál ölel féltőn magához,
vonz a nem-létezés nyugalma.

Lebegek az űrben,
üveges szemekkel nézem
a hideg-kék földet.
Fázik,
a hótakarót magára húzza
csúf foltokra szaggatva,
kínlódva
szürke párát lehel
a fagyott világba.
Szétszakadt ciha
fehér tolla hullik,
az idő fájó-lassan,
érdes-csikorogva múlik.

/s, hogy magányom oldja,
rosszabbik énem
mohó-kapzsin hozzám bújik./

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

tóth zsuzsa üzente 14 éve

Láttam mindent,amit leírtál.
SZÉPEN! :-)

Tovább 

 

network.hu

Hazudj,hazudj, ha úgy jó neked,
hazudj, büntetlenül teheted,
tedd önmagadért, vagy tedd másért,
nem bűnhődsz meg a hazugságért,
mi szemünk lehunyva elfogadjuk,
megtanultuk, mindannyian tudjuk,
önmagadért hazudsz önző módon,
hazudsz nap-mint-nap -újra- fennhangon,
s hazudsz hallgatva, magad becsapod,
tetteid, szavaid nem vállalod,
bújsz a világ elől, gyűlölet benned,
s gyűlöl a világ, már Te megértetted,
már nem törlöd a mocskot arcodról,
lemondtál a régi szép álmokról,
már nem ismered a szeretet fogalmát,
menj, felejtsd az életet - ezt a csodát !

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Egyetértek Veled...sokszor érzek Én is Így...és szabadulni szeretnék mindentől...
aztán megnyugszom...és minden megy tovább...egy ideig...akkor újra szabadulni akarok..a világtól...és az érzésektől...amiktől Nem lehet...
Megértelek..nagyon is...igazán szeretni csak egy valakit lehet...s azt önző módon tesszük...s nem akarjuk elengedni..soha...

Tovább 

 

network.hu

 

Orosz Katalinnak, aki rámszólt, hogy legyek vidámabb, bizakodóbban nézzem a világot.....és Kedvesemnek aki szintén "rámszólt", hogy milyen ajándék hiányzik nekem az életben..amikor ő az én ajándékom...  /a REMÉNY/TELENSÉG versről van szó/... :))

 

Hát akkor
ablakom kitárom,
nem bánom,
jöjjön be a fény,
vele a remény,
trillázon a madárdal,
s köszöntlek virággal,
csókkal, öleléssel,
szerelemmel,
sétáljunk kéz-a-kézben,
pihenjünk az est ölében,
húzzuk magunkra
az éjszakát,
éljük
testünk vágyát,
s ébredjünk
arcunkon mosollyal,
létezzünk
-békében-
a világgal.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Ez gyönyörű...ezt is meg kell tanulnom...annyira dallamos..kedves kis vers...pont nekem való...a mindennapokra.. jó, hogy megköszönöm, hogy olvashattam...
Jó,hogy "rád szóltak"...milyen szép vers születhetett ezáltal...

Tovább 

 

network.hu

Gyermekek naivitásával
nézek még mindig előre
keresve a fényt a megkopott
emlékek könyvét kezembe véve,
az álom fejezet ezer lapját,
a szeretet néhány fakó oldalát
lapozom,
a soha-meg-nem-kapott ajándékokat
kutatom,
még mindig a szivárvány színes
szalagját képzelem a szürke égre,
még mindig éhes vagyok
a jóra, a szépre,
de már megtanultam:
legyen minden kezdet
egy új reménység,
mikor még velünk az ég,
de elfordul tőlünk Isten,
s hátunk szántja
a sors kegyetlen ostora,
fizetünk a néhány szép pillanatért
lelkünk kiforgatva,
/s megnyugodva várunk
az elmúlásra/

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

..nyugi....nem bántottál meg....csak elmondtam néha hogy születik egy vers....és TE se bántódj meg....nem kioktattalak.....csak ilyen a stilusom...néha azt gondolom hogy amit tudok azt más is tudja....és lehet nyersnek tűnök....
..szóval továbbra is olvasgasd a verseimet......ha jónak találod őket....../amugy meg a szomorú versek könnyebben születnek....fura ..de igy van.../..
..üdv...Imre

Tovább 

 

network.hu

 

 
Bolondokháza létünk,
élünk, ha élet ez,
sárga cédula a kincsünk,
az erő elszállt,
időnk lejárt,
az út
lábunk alatt elfogyott,
bűn, vétek, hiba
mi bőven jutott,
remény?
metszően fájón
vette el
egy pillanat
egy
megsemmisítő
töréspont
mi létünk szaggatta
foszlányokká

/a váltál egy rég-múlt

fájó álommá/.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Néha a feje tetejére áll minden...a azt hisszük bolondokházában élünk...s benne vagyunk mi a bolondok...de muszáj remélni a jót, a szépet, az igazat...

"remény?
metszően fájón
vette el
egy pillanat"- ne hagyjuk, hogy így legyen...

Utolsó hozzászólás

tóth zsuzsa üzente 14 éve

Ebbe a gyönyörű tavaszba már megint belefontad,amit nem kellett volna! :-)
De nem is Te lennél,ha nem ezt tetted volna! :-)))
Így kerek,ez jellemző a verseidre.(Teljesen jóindulattal írtam!)

ÚGY GONDOLTAM,"MEGRENDELEK" TŐLED EGY IGAZÁN NAGYON JÓKEDVŰ VERSET. Téma szabadon választott! :-)))
Persze csak ha "megjön az ihlet!"
Remélem,nem kell sokat várnom rá! :-DDD

Tovább 

 

network.hu

Lennék Prometheus ki a rögökből
éledő meztelen embert megsajnálva
skarlátvörös lángokat lop a tűzből,
s az Olimpos isteneit kijátszva
a meleget s fényt hozza a földnek,
vállalva, hogy az éj sikoltson fájdalmában
mikor testembe mar körme keselyűnek.
Istenek kegyéből a hasadó hajnalban
újjászületek s veletek adok hálát a fénynek,
a szivárvány színeinek, a melegnek.
De
fáradok.
Ezredévek örökségét cipelem,
bűnét mindenkinek,
már nem örülök
az ébredő hajnaloknak, ha tehetném
Kharon mellé ülnék s eleveznék
a Sztüx labirintus alagútjain,
vetve egy obolost a révésznek,
hogy száz éves bolyongásra ne ítéljenek,
pihenni vágyom

- engedjetek !

Címkék: személyes

Tovább 

 

network.hu

Megállt a pillanat,
furcsa torz bénán
fagyott meg az élet,
szemem lehunytam,
sejtjeimben kerestelek,
megpróbáltam
mosolyod felidézni,
nevető szemed,
s csak könnyeket láttam,
megtört tekinteted,
kezem féltőn mozdult,
s félúton megállt.
Keresett,
s nem talált.

 

Címkék: személyes

 

network.hu

Múltad
foglya vagy.
Lelked ezer érző szállal
fonja be az emlékező-pillanat,
Könnyed
magadba sírod,
az éjt várod,
visszatérő álmod,
hogy karjába féltőn ölel,
de
hívó szavadra
csak az éjszaka
fájó
csöndje felel.

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

"...visszatérő álmod,
hogy karjába féltőn ölel..." - ez az álom minden nap kísért...s milyen jó...amikor, ha csak ritkán is, de beteljesül...

 

network.hu

Agyamban
száguldó gondolatok
dübörögve, féktelen vágtatnak,
nincs idő
mérlegelni, már dönteni kell,
vége az álmoknak,
nem lehet
szemünk lehunyni,
nem szabad tovább így hazudni,
kezem elengedted,
kezed nem fogom,
ints búcsút, el kell most indulni,
könnyet ne ejts,
próbálj meg mosolyogni,
tanuljunk meg
újra
álmokat
álmodni

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Gyönyörű verseket írsz...

 

 

network.hu

Fájó múltad
konok kézzel
 lelkedhez férceled,
vér serken
újra s újra
mikor feltéped sebed,
könnyed patakja
homályba borítja
 szemed fényét,
hallgatásod
fájdalma a
 holnapot tépi szét,
létezel
a mában és
 holnap is felvirrad,
vagyunk,
nem lázadunk,
nem álmodunk,
 temetjük magunkat.

 

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

vidovics istvánné üzente 15 éve

Nagyon,nagyon megható vers. Szinte átérzem én is a szomoru multamat.Gratulálok.TE egy müvész vagy. Üdv.Ilonka

Miért nincs fény?
Hová lett a remény?
Miért fáj a lélek,
ha már nem élek?
Miért a kérdés, ha nincs felelet?
Miért mar belém az emlékezet?

Miért fénylik a könny
ha éget a közöny?
Minek az igaz szó,
ha ki sem mondható?

Ez a nyomorult élet
mondd mire való?

 

 

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Kérdések özöne.......én is ezt kérdezem.......talán ...egyszer a választ is meglelem....!

 

network.hu

 

 

Vedd kezedbe lelkem,

játssz a húrjain!

Szaggasd, hogy fájjon,

űzd el nyomorult álmaim!

Tomboljon a sok fals akkord,

Verjen visszhangot agyamban.

Közben üvölts! vagy csak mondd,

vagy csak suttogd halkan,

s a józan szó talán utat talál,

s a pillanat tovább lép

és szűkölve hőköl vissza

a lesben álló

halál.

 

 

 

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Sipos Erzsebet üzente 15 éve

Nekem tetszenek Imre versei es ertekelem azokat.
Miert baj az ha valaki / Imre/ ha a gondolatait, erzeseit ugy fejezi ki, ahogy per pillanat erzi, ahogy Imre irja " EGY HANGULAT" alapjan.?!

 

network.hu

 

A csend vonz,

ölel magához,

bennem létezik.

 

Éltem - s e vétkem - megölt.

A csönd átfon, kitölt.

Nyugalmat teremt,

féltőn temet.

 

Ne szólj, már nem kell!

Könyörgök

ne ébressz fel!

Hagyj pihenni,

hagyj megnyugodni!

Ne akarj visszahívni

engedj elmenni!

Ne sírj!

Az éj sötétben

a könnyek 

nem fénylenek.

 

A csönd takar,

féltőn ölel magához.

Nem létezek már,

lelkem megtér,

az álmokhoz.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 15 éve

...köszönöm Zsuzsa......

..igazad van....mindenben...

..ez a vers sajnos az "én gyermekem"..nagyon is...:((

 

network.hu

 


Gyermekként védett falak közé születtünk,
 
játszottunk s lassan a világra eszméltünk,
 
minden a miénk lett, megismertük a jót-rosszat,
 
az igaz szó nyugalmát, s a bántó hazugságokat,
 
aztán hintalovunk megkopott, sörénye sem maradt
 
papírhajónk szétázott, pettyes labdánk kilyukadt,
 
s tétova léptekkel indultunk az ismeretlen világba,
 
ifjú hévvel, bátorsággal vágtunk bele a harcokba,
 
pofonokat kaptunk, adtunk, néha könnyeink nyeltük,
 
vad szeretkezések között a fájdalmas örömöt megismertük,
 
az ész némán hallgatott, az érzékek tomboltak,
 
múltba nem néztünk, éltünk, vártuk a holnapokat,
 
a sors mondja: időnk lejárt, talán még lázadunk,
 
de ott benn, lelkünkben már a nyugalomra vágyunk,
 
a falak mögötti védett zugra, hol meghúzódhatunk,

 

s lehunyt szemünk mögött néha ébren álmodunk.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

gyarmati maria üzente 15 éve

A versiráshoz nem jókedv kell ,
hiszen azok az érzéseink szüleményei .
De mostanában nagyon bebúrkoloztál ,
a saját szeretetlenséged leplébe .
Jól érzed magad ott bent a sőtét-hidegben ???
Nem jobb lenne , ha szeretetet bocsájtanál ki magadból ,
és a fellobbanó fényében, talán ismét meglátod - imádott Kedvesedet !!!
Bocs hogy bele szolok , de erről szólna a barátság hogy a bajban,
megfogjuk egymás kezét , vagy te nem igy gondolod ???
szia :m

Tovább 

 

network.hu

 

Havat söpör a szél,

a nap sem kél,

szürke felhők alatt

most a fagy arat,

hó takar mindent,

látszatra

nyugalmat teremt,

de alatta csak pusztulás,

az elmúlás

s benne ott

rohad életed,

semmit érő

 fájó létezésed.

Címkék: személyes

 

network.hu

 

Ha a tavasz jön,

nézz az égre,

kékje 

szemem tükrözi,

a futó felhőkben 

mosolyom látod,

s ha várod,

hogy szavam halld,

akard!

s szellőként súgom

neked:

itt vagyok Veled.

 

Ha a nyár este

ölel magához,

álmot hoz,

vágyat ébreszt

a csillagok fénye,

kezed tedd kezembe,

érezd, hogy létezem,

érezd, hogy él

a sosem-volt 

szerelem:

itt vagy Velem.

 

Ha az ősz

görget a világ elé

színes szőnyeget,

köd takarja a kék eget,

bús tücsök ciripel,

Te jöjj újra el,

csillag szemed,

kérő lelked

legyen újra enyém,

álmodunk:

mi ketten egyek vagyunk.

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Nagyon tetszik, ahogy az évszakok "színeinek" megfelelően fogalmazod meg a "Szerelmet"...hisz való igaz, minden évszaknak meg van a maga szépsége..így van ez a Szerelemmel is...bármely korszakunkban adatik meg...mindig csodálatos...

A versszakok utolsó sorai tetszenek nagyon:
"itt vagyok Veled"
"itt vagy Velem"
"mi ketten egyek vagyunk"
" velem vagy, ölelő két karomban."



Tovább 

network.hu

Koldús vagyok,

koldulok.

megtört erőm,

temetőm

messze még,

s ha tűz már nem is ég,

parázslik az élet,

csak a lélek

az mi semmivé lett.

Nézz rám!

Vess valamit elém,

vagy rugj belém,

de ne lépj közömbösen,

ne szégyeld szánalmas létem,

helyettem,

én sem szégyenlem, hogy vagyok,

és koldúsként

alamizsnáért koldulok.

 

2009 július

 

Címkék: személyes

 

network.hu

Őszi felhők futnak az égbolton,

takarják a planéta szétszórt színeit,

a napsugár is megpihen a holdon,

visszaidézi a nyár múlandó ízeit.

Nyugtalan vörösen izzik az égalja,

jósolva holnapra hűvös szeleket,

 kacsint az est-hajnal fénylő csillaga,

 álmunkba lopva a nyári emléket.

Címkék: személyes

 

 

network.hu

 


 

Szemétben kutattam

és

végre!

- MAGAMRA-TALÁLTAM -

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

gyarmati maria üzente 15 éve


sokszor a szemétben találjuk meg a legértékesebb kincset !!!

vagy , szemét kell ahozz , hogy kiragyogjon belölle a tisztaság utánni vágy !!!

a kiskakas is a szemét-dombon túrkálva ,
találta meg a : gyémát félkrajcárt - ami- ha nagy nagy tórtúra árán is , de végül is az ővé lett !!!- igy van ???

 

network.hu

 

Erőtlen kezedből pereg a pillanat,
 
lassan elfogy mit a sors fukaran rád mért
 
közönyöd oltja a lobogó lángokat
 
és most fizetsz az eltékozolt álmokért.
 
Ne nézz vissza, múltad már a homályba vész,
 
ne nézz előre, utad pár lépés csupán,
 
csak annyit mondj: ennyi volt, így lett vége, kész!
 
Időd letelt, lépj át az ifjúság álmán!

Címkék: személyes

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Na igen. Az ifjúság már elmúlt, a múltba visszanézni néha fájdalmas, de van benne sok szép emlék. Hogy mi van előttünk....ki tudja.....talán egy szebb jövő...talán csak az álmok......

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu