Fénytelen éjszaka
zavaros gondolata
még agyamban lüktet.
Csapong az elme,
a nap színtelen szeme
kíváncsin tekinget.
Félénk apró szellő
-hajnallal ébredő-
újra egyedül talál.
A magány üregében
sehol egy lépcső
s kinn nincs ki vár.
Suttog egy emlék:
-valamikor nem rég
vártál a holnapra!
Ma erőtlen kézzel,
eldobott reménnyel
a
ZÁRVA
táblát akasztom a világra.

Dreaming58 megadott szavaival