Ismeretlen szerző műve
Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Gyertyaláng
14 éve | 4 hozzászólás
gyertyafény rajzol sejtelmes árnyakat,
apró halvány láng, rebbenve mozdulón,
elmosva fájón kihunyt álmainkat
könnycseppben gördül, arcodon megbúvón,
kezeink félő, kérő mozdulata
sóhajunk mozdít a parányi fényen,
mikor lemondón, a múltat tagadva
bénán várunk, fájdalommal lelkünkben
apró kicsi láng, hitünk táplálta fény,
álmaink tükrében csillanó remény,
öröknek hitt szerelem ölelése,
a sötétben eloszlik pici füstje,
hazugság hideg szele kioltotta,
lelkünkben fájdalom, emlék a múltra
Címkék: személyes
Utolsó hozzászólás
Tovább