Kis türelmet...
14 éve | 1 hozzászólás
Franzstadt szült, Szárszó temetett.
Vérben,
könnyben, mocsokban
és magányos álmokban
a szó veled
született.
Fájdalma voltál a világnak,
s pokolian fájt a világ
benned.
Emberöltők követettek,
mégis szavaid a véres
alkonyokban
lelkünkben visszhangzanak.
A papírforgók már szemétre
vetve,
vak szemek néznek a világra,
s a látók is megvakulnak.
Magot
vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen
maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Rozsdás síneken sír a lélek /átdolgozott/
14 éve | 2 hozzászólás
/átdolgozott változat - 7torony/
Kormos, piszkos külváros hozott a világra,
Vérben, könnyben, mocsokban születtél.
Szárszó vitt el, temettünk.
Magot vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és
Szárszó felé
rozsdás síneken
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.
Címkék: józsef attila emlékére
Utolsó hozzászólás
Tovább