veszít, fon, útlevél, part, fáklya, örökség, keserű, sarc, párna, vált

Hallgatsz,
csak a csend üvölt s tépi szét fájón az időt,
a mozdulatlan magány
szaggatja szilánkokra köröttem a világot.
sarcot vesz most rajtam a tegnap,
s fizettet előre,
útlevelet nyom kezembe,
s körém fonja a semmit,
lelkem gyujtja s égeti fáklyaként
a parttalan utak fény-árjáték játékát
vetíti rám
örökségem a holnap
mi soha nem jön el,
mert veled elveszítettem.

Ha tavasz jön, nézz az égre,
kékje szemem tükrözi,
a futó felhőkben mosolyom látod,
szellőként súgom neked:
itt vagyok Veled.

 Ha nyáreste ölel magához
és vágyat ébresztő álmot hoz,
kezed tedd kezembe, érezd, hogy létezem,
érezd, hogy él a rég-volt szerelem.

 Ha az ősz görget a világ elé
színes szőnyeget,
köd takarja a kék eget,
Te jöjj újra el, csillag szemed, mosolyod
legyen enyém, álmod velem álmodd!

 Ha tél festi fehérre a világot,
jéggé dermesztve minden virágot,
egy szálat tűzz büszke melledre,
könnyeiddel keltsd életre,
s egy dalt dúdolj halkan,
szerelmünk benne él a dallamban,
merülj el újra az édes álomban.

Boldog Születésnapot az én Szerelmemnek...