Kis türelmet...
14 éve | 0 hozzászólás
Elűztél,
a gőg csimpaszkodik szád
sarkában,
szemed csillogását
fakóra váltja a harag,
ajkad néma,
szavad
dacosan elhallgatott,
mosolyod
dermedten arcodra fagyott.
Amit
akartál elérted,
már temetem a reményt,
nem hiszek a holnapban,
sápadt
arccal nyugalmat keresek
ebben az átkozott világban,
halott
virágok kertjét,
hol fáradt testem
a múló időbe fektetem.
/2009 július/
14 éve | 0 hozzászólás
Legyen mosoly arcodon,
nevessen szép szemed
a
világ veled örüljön
ne csillogjon könnyed.
Legyen mosoly
arcodon,
de ne zavarjon a futó felhő
mi árnyékot vet rád
hisz
tudod, a lélek esendő.
Legyen mosoly az arcodon
s ha
szívedben a múlt is dobban,
lépj át könnyedén rajta,
ha szól is,
nem teszi csak halkan.
Legyen mosoly az arcodon,
de ne keresd
benne a régi ízeket,
ne várd, hogy a szép idők
édes pillanatait
benne újra éled.
Legyen mosoly az arcodon,
de ha keserűn
megfagy,
ne érezd, ne fájjon,
hiszen magad is így akartad.
14 éve | 2 hozzászólás
Felejts, ha tudsz!
Látod én mindent megteszek,
hogy
ébredjen a gyűlölet
és a közöny takarjon bennünket,
a felejtés
unott szürke fátyla boruljon
a tétova, néha még ébredő gondolatokra.
Felejts,
ha tudsz!
Töröld le mosolyod arcodról,
szemedben oltsd ki a
csillagok fényét,
ne hidd tovább a holnapok hazug igéretét
menekülj
a fájdalmas álmokból,
Felejts, ha tudsz!
Feledd éjszakáink
szép meséit,
feledd a tegnapot,
Feledd dalunk ezerszer hallgatott
hangjait,
nézz az égre, nézd a hideg napot,
fénye széttépte kusza
történetünk
összegabalyodott szálait,
2009 május
Tettedre
már nincs bocsánat,
egy hazugsággal
széttépted álmainkat,
ítélkezzen feletted
a holnapban rejtőző pillanat,
mikor keserűvé tesz
az emlékező tudat,
s ne jöjjön feledés,
ne legyen remény,
jusson eszedbe,
fájón szívedbe,
valahol létezek én,
s valahol létezik
egy halott szerelem,
/s nem jön megváltó kegyelem/
15 éve | 1 hozzászólás
Csak az éjszaka,
a sötétség világa
ne jönne soha,
mikor a csend zár börtönébe,
a múlt felvillanó emléke
mar sebet lelkedbe.
Mozdulatlan daccal
űzöd a gondolatokat,
de nem tudsz menekülni,
nem tudsz feledni,
nem akarsz szeretni,
jó lenne örökre temetni,
de nem tudod megtenni.
ÉS
fájni kezd a világ,
arcodon hervadó virág,
szemedben kialvó fény,
lelkedben kihaló remény,
ököllel csapsz a semmibe
és csak vársz
a semmit sem hozó reggelre.
15 éve | 0 hozzászólás
Elhagyni még most sem tudlak,
rabként megtartani nem akarlak,
lelked egy szabad világról álmodik,
egy új, szebb szerelemre vágyik,
a láz marta seb már gyógyul ajkadon,
s mosoly teremt újra virágot arcodon,
a felejtés szárítja szemedben a könnyeket,
a megbocsájtás temeti el a vétkeinket.
2009. julius
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
L i l i o m
14 éve | 2 hozzászólás
2010. július 13., kedd, 15:34
Fényben fürdő fehér kis virág
felejtsd az éjsötét homályát
törékeny szirmod a napra tárd,
éld újra a fények világát
hideg, vad szelek megcibáltak,
jég dermesztett fagyos éjszakát,
megnyugvást reggelek nem hoztak,
éld a tegnapot, feledd a mát,
illatod örök, az éjszaka
hozzám fűző illó varázsa,
lehunyom szemem, s Téged látlak
fényben fürdő fehér virágot,
álmodok tovább egy szép álmot,
álmodom tovább, hogy létezel,
némán, s nem kérdem: mért űztél el?
Címkék: csalódás szerelem
Utolsó hozzászólás
Tovább