Csak az éjszaka,

a sötétség világa

ne jönne soha,

mikor a csend zár börtönébe,

a múlt felvillanó emléke

mar sebet lelkedbe.

Mozdulatlan daccal

űzöd a gondolatokat,

de nem tudsz menekülni,

nem tudsz feledni,

nem akarsz szeretni,

jó lenne örökre temetni,

de nem tudod megtenni.

ÉS

fájni kezd a világ,

arcodon hervadó virág,

szemedben kialvó fény,

lelkedben kihaló remény,

ököllel csapsz a semmibe

és csak vársz

a semmit sem hozó reggelre.

2009. július