Kis türelmet...
15 éve | 1 hozzászólás
Ma könnycsepp, holnap fájó mosoly.
Ma még vele, most még a fájdalom,
arca minden éjjel visszatérő álom,
kezét érzed lázas homlokodon,
álmodban csókját, vágyó ajkadon.
Még előveszed reggel a megszokott csészét,
még kihúzod az asztalnál a székét,
aztán rádöbbensz: már nincs veled,
nélküle éled a múló perceket.
Érzed, mögötted áll, némán figyel,
riadtan megfordulsz : - miért tünt el?
Pedig ott van veled, a tükörből néz rád mosolya,
ott van a süppedő szőnyegben a lábnyoma,
megint összegyűrte maga alatt a lepedőt,
hiába maradtál egyedül, mindenben keresed őt.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Lélekharang szól /D.A emlékére/
14 éve | 4 hozzászólás
Gyönyört álmodott az éjszaka,
büszke férfi vágy ölelt mohón,
nedves sikolyt csalt ajkadra
aztán a csend ölelt, álmodón.
Felhős könnyel ébredt a reggel,
zokogtak talán az angyalok,
a nap is árnyak mögül leskel
s csendülnek a lélekharangok.
Ott már nem létezett oltalom,
futott az út, s jött a pillanat,
ember volt, s lett szakadt húshalom
árok szélén egy lepel alatt.
Arcán béke, lelke már égben,
ma seb csak a lelkeden zokog
míg itt maradva az életben
a porló sírhantot morzsolod.
Címkék: gyász
Utolsó hozzászólás
Tovább