Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

ERMI-ENIGMA blogja, gyász


2010. szeptember 8., szerda, 19:06

Gyönyört álmodott az éjszaka,
büszke férfi vágy ölelt mohón,
nedves sikolyt csalt ajkadra
aztán a csend ölelt, álmodón.
 
Felhős könnyel ébredt a reggel,
zokogtak talán az angyalok,
a nap is árnyak mögül leskel
s csendülnek a lélekharangok.
 
Ott már nem létezett oltalom,
futott az út, s jött a pillanat,
ember volt, s lett szakadt húshalom
árok szélén egy lepel alatt.
 
Arcán béke, lelke már égben,
ma seb csak a lelkeden zokog
míg itt maradva az életben
a porló sírhantot morzsolod.

Címkék: gyász

Utolsó hozzászólás

Pálinkás Imre üzente 14 éve

Sarolta...a történet sajnos igaz.....én láttam a baleset képeit.....a szó szegény leírni az érzéseket......
köszönöm, hogy olvastál...

Tovább 

network.hu

 

Ma könnycsepp, holnap fájó mosoly.

Ma még vele, most még a fájdalom,

arca minden éjjel visszatérő álom,

kezét érzed lázas homlokodon,

álmodban csókját, vágyó ajkadon.

Még előveszed reggel a megszokott csészét,

még kihúzod az asztalnál a székét,

aztán rádöbbensz: már nincs veled,

nélküle éled a múló perceket.

Érzed, mögötted áll, némán figyel,

riadtan megfordulsz : - miért tünt el?

Pedig ott van veled, a tükörből néz rád mosolya,

ott van a süppedő szőnyegben a lábnyoma,

megint összegyűrte maga alatt a lepedőt,

hiába maradtál egyedül, mindenben keresed őt.

Címkék: gyász

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Szép és szomorú...

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu