Emlékszem anyám szavára: "rendet rakok,

minden lomot, kacatot kidobok".

S felfordult a lakás, mindent kipakolt,

órákon keresztül serényen rámolt,

időnként meg-megállt - hallottam szavát:

- ez még szegény apámé volt, ez a kiskabát,

- ezt anyám viselte. S gondosan becsomagolta

a vásári karkötőt. Kezében egy pohár, csorba

már ismertem történetét: esküvőjéről származott.

S pakolt anyám, közben mérgesen morgott:

- minek ez a sok lom, egyszer úgyis kidobom !