Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

gyertyafény rajzol sejtelmes árnyakat,
apró halvány láng, rebbenve mozdulón,
elmosva fájón kihunyt álmainkat
könnycseppben gördül, arcodon megbúvón,
 
kezeink félő, kérő mozdulata
sóhajunk mozdít a parányi fényen,
mikor lemondón, a múltat tagadva
bénán várunk, fájdalommal lelkünkben
 
apró kicsi láng, hitünk táplálta fény,
álmaink tükrében csillanó remény,
öröknek hitt szerelem ölelése,
 
a sötétben eloszlik pici füstje,
hazugság hideg szele kioltotta,

lelkünkben fájdalom, emlék a múltra

Címkék: személyes

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Ismeretlen szerző műve
Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.

Válasz

Mérges Vass Eta üzente 14 éve

gyertya, mécses, és gyász...
Visszatérő motívumok....
A szonett az bizony nagyon szíven ütős...de tudom elmúlik ez a hangulat és jönnek a boldog versek...

Válasz

Pálinkás Imre üzente 14 éve

valószínűleg ezért született meg bennem a vers..:(
én köszönöm, hogy olvasol...:):):)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Szia Imre!

Ezt az érzést csak az ismeri igazán, akinek már nem jut több ölelés az életben. Köszönöm a mindig igaz gondolatokat közvetítő, gyönyörű verseid!

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu