Gyertyaláng: Pálinkás Imre blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Nem vagy belépve

Közösségei (41)
Képei (102)
Videói (235)
Blogbejegyzései (296)

gyertyafény rajzol sejtelmes árnyakat,
apró halvány láng, rebbenve mozdulón,
elmosva fájón kihunyt álmainkat
könnycseppben gördül, arcodon megbúvón,

kezeink félő, kérő mozdulata
sóhajunk mozdít a parányi fényen,
mikor lemondón, a múltat tagadva
bénán várunk, fájdalommal lelkünkben

apró kicsi láng, hitünk táplálta fény,
álmaink tükrében csillanó remény,
öröknek hitt szerelem ölelése,

a sötétben eloszlik pici füstje,
hazugság hideg szele kioltotta,

lelkünkben fájdalom, emlék a múltra

Címkék: személyes

Kapcsolódó cikkek:

K ö d l e p e l

M u l a n d ó s á g

V a k a b l a k

Isten alszik, az ördög lusta

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Ismeretlen szerző műve
Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.

Válasz

Mérges Vass Eta üzente 13 éve

gyertya, mécses, és gyász...
Visszatérő motívumok....
A szonett az bizony nagyon szíven ütős...de tudom elmúlik ez a hangulat és jönnek a boldog versek...

Válasz

Pálinkás Imre üzente 13 éve

valószínűleg ezért született meg bennem a vers..:(
én köszönöm, hogy olvasol...:):):)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Szia Imre!

Ezt az érzést csak az ismeri igazán, akinek már nem jut több ölelés az életben. Köszönöm a mindig igaz gondolatokat közvetítő, gyönyörű verseid!

Válasz

Saját blog indítása

Blogokban Mindenben