2010. augusztus 10., kedd, 09:38

Állókép vetül a végtelenbe,
az idő megbénul,
színek fakulnak fekete-fehérre,
sziklák ülepednek porfelhőként
a szétszakadt földekre,

elfolyik az ég, eltűnik kékje,
fekete felhők fagynak jéggé,

halott madarak éneke
reked meg díszlet fák között,

dermedten vár a mozdulat,
az ölelés bilincsként fonódik,
halott testekben pusztul a zigóta,

zongorahúr hangtalan akkordja
őrzi az utolsó táncot,
gyertyaláng ellobbanó lángja
káprázik még egy pillanatra,

csapdába zárt neuron
hal meg ingerhiányban,
a lélek mér abszolút nulla fokon,

templomban omlik a vakolat,
puttók potyognak
málé hívek nyakába,
Mária szemérmetlen szemez
az összes szentekkel,

Isten hortyogva alszik,
az ördög mozdulni lusta,
már egymással sem játszanak,

ránk untak?