Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

2010. december 11., szombat, 17:35



Vénülök, kezemben fogytán az erő,
de lelkemben sokasodok.
Az ősidő köszön vissza rám,
 álmaimban hegyeket lépek át.
Talpam alatt sziklák omlanak a mélybe,
tenyeremmel tengerárt simítok lágy hullámokká,
szavam csillagok kéklő fényét ragasztja az égre,
napot teremtek, életet a földre.
 
Szürke reggel ébreszt,

a fogyó hold néz rám szánakozva,
könnyem nem fénylik
a vibráló csillagok között.
A kelő nap vakít,
lábam alatt a végtelen elfogyott,
mi szép volt, hűtlen szeretőként elhagyott.
Mozdulatlan, szótlan a csönd köröttem.
 
Fáradt vagyok.
Már akarom a nyugalmat,
visszaszámolok,
a csöndbe lépve elhallgatok.
S még egyszer a múlt századi
blokkoló kártyámra húzom a nyikorgó kart,
műszakom végét jelzi az utolsó számsor,
lelkem az ördögnek ajánlom, és kérem
"se szám, se írás ne legyen fejfámon".
Fogadj magadba örök álom.

Címkék: személyes

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

álmomban láttalak.
fölém magasodtál, izmos vállaid között elvesztem, de ez jó volt.
a szád kereste a számat.
éreztem, ahogy leheleted csiklandozza az arcomat. ...és éreztem a vágyad, ott lent. kezed szorosan kulcsolta át a derekam. úgy szorítottál magadhoz, hogy azt hittem átléptünk a valóságba.
de felébredtem, és megláttam a szürke árnyakat. sírtam is, kicsit a nemrég volt boldogság, nagyon a veszteség miatt. Mert hogyan találjam meg azt, aki csak az álmaimban létezik??,


Válasz

Madarász Ilona üzente 13 éve

Nagyon szép vers.Üdv ICA

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu