2010. június 1., kedd, 13:09

 
a szennyben oszlik testünk,
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
kergetünk egy zavaros álmot,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
keressük,
reményeket temetünk
komor, konok monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,
 
forgatjuk malmunkat,
de a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult
papír könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,
 
s a gép kattan
hosszan fütyül, fülsértőn,
lélektépőn
az elmúlás.

Om Mani Padme Hung

"Ennek az ősi tibeti mantrának a hat szótagja azt jelenti, hogy attól a gyakorlattól függően, amely a módszer és a bölcsesség láthatatlan egysége, az ember tisztátlan testét, beszédét és szellemét Buddha tiszta testévé, beszédévé és szellemévé tudja átalakítani."