Felhők mögött örök éjszaka settenkedik, semmibe vesznek a
fények, neuronok még járják útjaikat, még álmodik valamit a
lélek, aztán eljön az utolsó pillanat, s oly könnyű lesz minden eldobva
a gravitációt, testünk kényszerzubbonyát levetve, szabaddá
válva, elindulunk a végtelen időkbe.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
K ö d l e p e l
M u l a n d ó s á g
Gyertyaláng
V a k a b l a k