2010. június 4., péntek, 01:07

Csalódni csak boldog ember tud,
gyűlölni az,

ki megismerte a csalódást,
feledni csak azt lehet,
ki csalódásunk,

s nem érdemel mást,
nevetünk, sírunk,

ripacskodunk a színpadon,
s visszahívnánk

kit magunk dobtunk el unottan,
boldogok lehetünk,

talán az életben egyszer,
de ha vége,

s többé már nem álmodunk,
a lélekharangban szólalunk meg,
s gúnnyal intünk a világnak:

itt voltunk!