vörös hajad lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőket virított arcod
a betont tördelő hőségben
tekintetünk találkozott
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még zavartan rám néztél
és beleolvadtál a mindenkibe
mosolyod itt maradt
s ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd rásimítom
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
V i l l a n á s
13 éve | 2 hozzászólás
vörös hajad lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőket virított arcod
a betont tördelő hőségben
tekintetünk találkozott
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még zavartan rám néztél
és beleolvadtál a mindenkibe
mosolyod itt maradt
s ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd rásimítom
és nyár lesz
Címkék: pillanatkép
Utolsó hozzászólás