......

  A távolság végtelen,

  a vágy féktelen,

  a láng perzselő,

  a jég dermesztő,

  a halál kegyetlen,

  rideg az értelem,

  a fény vakító,

  a csönd andalító,

  .....

  így jönnek szánkra a nagy szavak,

  mondjuk, s nincs egy őszinte gondolat,

  nincs egy nyugodt perc, egy pillanat,

  mikor átgondoljuk dolgainkat,

  mert félünk, hogy valamiről lemaradunk,

  s ha nem ismételjük, meghal a vágyunk,

  mintha jussunk lenne a szó: szeretlek,

  amit semmivé csépelnek az ismétlések.