2010. június 8., kedd, 22:32

terhed dombra vonszolod,

ostor szaggatta élő tested,

nyomodban

szimatot fogva

rühös kutyák fejüket leszegve laffognak,

szemükben izzik a veszettség,

élő húst,

vagy oszló hullát

akarnak üres gyomrukba,

morogva marják egymást,

tépnének belőled,

add kenyered,
s adj egy korty bort,

foszló rongyaid borítsd e fekélyes világra,

nyújtsd áldásra kezed,

szánj meg,

hisz itt vagyok

a legveszettebb ebként

a sor végén kullogok,

s ha elérlek
beléd marok