Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

 

network.hu

Fájó múltad
konok kézzel
 lelkedhez férceled,
vér serken
újra s újra
mikor feltéped sebed,
könnyed patakja
homályba borítja
 szemed fényét,
hallgatásod
fájdalma a
 holnapot tépi szét,
létezel
a mában és
 holnap is felvirrad,
vagyunk,
nem lázadunk,
nem álmodunk,
 temetjük magunkat.

 

 

Címkék: személyes

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

vidovics istvánné üzente 14 éve

Nagyon,nagyon megható vers. Szinte átérzem én is a szomoru multamat.Gratulálok.TE egy müvész vagy. Üdv.Ilonka

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu