Kezem megremeg,
lábam béna, nem mozdul,
szemem lehunyva,
 félek hátranézni,
kitépném magam múltamból,

a jéggé dermedt álmokból.

Bámulom a éjszakát.
Szürkén foszló,
kavargó felhők között
az égen sápadt hold fáradtan vánszorog,
fel-fel sóhajt a szél,
néha hosszant jajdul,
s közben a múló idő lustán rám csorog,

bilincs mar húsomba, 

múltam árnyékként követ.

Sötét éjszaka,
felhő takarta égbolt,
magad vagy a fény.