Az élet fut, rohan
körötted térben és időben
s mégis úgy érzed, hogy
a világ megfagy melletted.
Nézed mi történik, s nem érted
miként fut az idő ily könyörtelen
elhagyva a mát, elhagyva mindent.
Érzed, a fájó lélek kéretlen teremt
összedobált megoldást arra mire
nincs benned felelet,
hogy a sebzett mára tapaszt húz,
mi csak takar,
vagy ha akarod - eltemet!

Érezted, hogy a másiknak fáj,
vagy csak
magadra figyeltél?
Mond,
az életedben egyszer is szerettél?