Kis türelmet...
Semmi sem sürgős most,
Sötétséget ásít az éjszaka,
rám telepszik, lelkem szorítva.
Tecchalál ölel féltőn magához,
vonz a nem-létezés nyugalma.
Lebegek az űrben,
üveges szemekkel nézem
a hideg-kék földet.
Fázik,
a hótakarót magára húzza
csúf foltokra szaggatva,
kínlódva
szürke párát lehel
a fagyott világba.
Szétszakadt ciha
fehér tolla hullik,
az idő fájó-lassan,
érdes-csikorogva múlik.
/s, hogy magányom oldja,
rosszabbik énem
mohó-kapzsin hozzám bújik./
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
K ö d l e p e l
M u l a n d ó s á g
Gyertyaláng
V a k a b l a k