Fájt az éjszaka

álmatlan forgolódva.

Apró kicsi fények

erőlködve

szaggatták a sötéséget.

Egy zavaros gondolat

űzte el az álmokat:

egy kínzó látomás,

ijesztő utazás

Dis városába,

s az erkélyen Fausttal

néztük a talmi fényeket,

hallgattuk a hamis éneket,

árultuk lelkünket,

kerestük a szerelmet.

És

nem

jöttél!

Te 

is 

féltél!

 Szép szerelmem.

Fogd meg kezem

s vezess ki a 

a pokol 

városából,

a

kínzó

álmokból!