Orosz Katalinnak, aki rámszólt, hogy legyek vidámabb, bizakodóbban nézzem a világot.....és Kedvesemnek aki szintén "rámszólt", hogy milyen ajándék hiányzik nekem az életben..amikor ő az én ajándékom...  /a REMÉNY/TELENSÉG versről van szó/... :))

Hát akkor
ablakom kitárom,
nem bánom,
jöjjön be a fény,
vele a remény,
trillázon a madárdal,
s köszöntlek virággal,
csókkal, öleléssel,
szerelemmel,
sétáljunk kéz-a-kézben,
pihenjünk az est ölében,
húzzuk magunkra
az éjszakát,
éljük
testünk vágyát,
s ébredjünk
arcunkon mosollyal,
létezzünk
-békében-
a világgal.