Imre!
Ez az egyik legjobb versed!
Hasonló a gondolatunk - e mocskos világról,magunkról,amitől bizony tényleg hányni tudna az ember! S van,hogy még az ujjainkat sem kell ledugni a torkunkon,megy az magától is...
Mert sokszor,maga az élet folyt meg bennünket minden pillanatában...
A keserűség, gyötrődés,a fájdalom,reménytelenség,(és még sorolhatnám)ez mind-mind osztályrészül jut nekünk embereknek,van ki többet,és van, ki kevesebbet kap belőle...
Úgy látszik,nekünk dupla,sőt tripla adag jutott...
......De kiírtad magadból!...Bátran "csúnya" szavak.......(Mi ebben a meglepő?)
Tedd azt mindig!!!
.........És ezek után,remélem,hogy "enyhülés" jön.Csak enyhülés jöhet.........
Én szorítok Neked!

Válasz

Ida! Semmi baj nincs....a poet-portálon valami nagyon elkeserített és megdühített.....és ilyenkor egy kiadós káromkodás helyett írok egy ilyen verset....és elszáll a mérgem....és igazad van...bízni kell magunkban és a másikban...a párunkban főként....
Tényleg nincs baj....de ha nem is vagyok költő....ha írok sokszor egy-egy pillanatnyi hangulat köszön vissza a versemben....és tudod ez olyan költői eszköz....
Tudom, hogy csunya szavakat használtam...de egy visszataszító világ lefestésére ezek kellettek....ha így "mellbevágott" téged...akkor jól sikerült a vers...mert ez is volt a célom...megdöbbenteni...gondolkodásra kényszeríteni az olvasókat....

Szép napot.....ermi..

Válasz

Ez a vers nem Rád vall. Mi történt? igaz, hogy a valós élet ilyen. De le is írni.....Most egy kicsit lehangolódtam. Eddig a verseidből, Tőled erőt merítettem. Azt sugalltad, hogy bízni kell magunkban, s egymásban!De még így sem adom fel, makacs vagyok.

Válasz