Kis türelmet...
Kis türelmet...
Gyermekként védett falak közé születtünk,
játszottunk s lassan a világra eszméltünk,
minden a miénk lett, megismertük a jót-rosszat,
az igaz szó nyugalmát, s a bántó hazugságokat,
aztán hintalovunk megkopott, sörénye sem maradt
papírhajónk szétázott, pettyes labdánk kilyukadt,
s tétova léptekkel indultunk az ismeretlen világba,
ifjú hévvel, bátorsággal vágtunk bele a harcokba,
pofonokat kaptunk, adtunk, néha könnyeink nyeltük,
vad szeretkezések között a fájdalmas örömöt megismertük,
az ész némán hallgatott, az érzékek tomboltak,
múltba nem néztünk, éltünk, vártuk a holnapokat,
a sors mondja: időnk lejárt, talán még lázadunk,
de ott benn, lelkünkben már a nyugalomra vágyunk,
a falak mögötti védett zugra, hol meghúzódhatunk,
s lehunyt szemünk mögött néha ébren álmodunk.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
K ö d l e p e l
M u l a n d ó s á g
Gyertyaláng
V a k a b l a k