2010. június 13., vasárnap, 12:18

börtönbe zárva a lélek
testem formaként borul rám
még szavakat formálna szám
de az igazságtól félek
 
kezed hiába nyúl felém
magamra szól ítéletem
csak egy monológ életem
viharfelhőkbe bújt remény
 
szűköl még az állat bennem
ösztönök lázadnak újra
törött lábbal kelek útra
mért kellett emberré lennem
 
néma és vak világba ma
üres szavak visszhangzanak