Kis türelmet...
Kis türelmet...
Köd gomolyog a Themze felől,
unottan harapja London piszkos városát,
huppanva zúdul be a piactéri katlanba,
átugorva a Globe szinház kidőlt kapuját.
Elhalt itt már a szó, nincs más csak pusztulás,
nincs már nevetés, könny, szép szó, kacagás,
csak a jó lelkek őrzik a vidám esték emlékét,
kopott falain szürke por, a színpadon szemét.
Valahol még felsejlik Kathrina cserfes szava,
és felel rá Petruchió csúfolódó hódolata,
még hallik ezernyi szép szó,
mi szívnek szól,
s mi cinkos kacsintással hunyunk szemet
egy álmodott világ mesés történései felett,
hol a képzeletünk teremt csodát, életet,
s a valót temeti mélyen a felejtő emlékezet.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
K ö d l e p e l
M u l a n d ó s á g
Gyertyaláng
V a k a b l a k