remegő kézzel
nem múló reménnyel
örök hittel,
kereslek a végtelenben,
kitartva múltunk szép napjai mellett,
emberként élve,
valamit még remélve,
a szép szó mint kapocs köt össze bennünket,
de ha a hazugság villáma festi az eget,
a ragyogás vakítása elűzi az emlékeket,
s elűz engem is,
temet a csendbe,
besorol az emlékeidbe,
leszek egy új fájdalmad.

/megadott szavak fórumból/