Erőtlen kezedből pereg a pillanat,
 
lassan elfogy mit a sors fukaran rád mért
 
közönyöd oltja a lobogó lángokat
 
és most fizetsz az eltékozolt álmokért.
 
Ne nézz vissza, múltad már a homályba vész,
 
ne nézz előre, utad pár lépés csupán,
 
csak annyit mondj: ennyi volt, így lett vége, kész!
 
Időd letelt, lépj át az ifjúság álmán!