Ilyen az élet,
nem kell hozzá sárga-cédula,
hogy nyíljon a bolondokháza.
Egy töréspont metszi létezésed
egy katartikus fájó pillanatban,
de nincs hiba,
nem kell észrevenned!
Majd elmúlik a holnapban,
vagy ha nem
hát viseld
türelemmel végzeted.
Hited, reményed már
elhagytad valahol
az út szélén a rohanásban,
erőd nincs visszafordulni érte.
Hagyd veszni, élj a mában!
Csendben,
másokat ne bántson a szó,
Te is tudod:
hiábavaló, fárasztó,

néha hallgatni jó.