Felvillant arcod,

rajta

egy fénysugár

játszott,

mosolyt varázsolt

csillogó szemed köré,

vidáman táncolt,

játszott,

simogatva arcod,

szemedben nyíló

virágot

csodálta,

méz ízű ajkad

kóstolta,

huncutul füledbe

súgott,

egy szót,

alig hallhatót,

de

mi kimond

minden szépet és jót,

mire együtt dobbannak

a szívek,

mitől megszületnek a színek,

a hangok életre kelnek,

csak annyit szólt:

SZERETLEK