Üres kezekkel érkeztem,

keserűn szól az énekem,

a semmit hoztam ajándékba, 

és bocsánat, hogy még létezem.

Szívemben fájdalom, bezárva, mélyen,

lelkemben keserűség - mit megéltem,

szememben megtörten ég a fény

Lehet, talán már nem is létezem?

Múltam kacatjait kutatom.

Mit nyújtson át a kezem?

Csak mocskot találnak,

bocsáss meg, de még létezem.

Álmaim vergődnek kétségbeesetten,

temető-szag terjeng a ködben,

hamu alatt kihunyt a parázs is.

Talán már nem e világban létezem.

Lépnék, de üres előttem minden,

megállnék, de visz tovább a végzetem,

a szégyen fut át rajtam,

bocsánat, hisz Veled  létezem.

   Magamhoz ölellek, szemed nézem          karod féltő szorítását érzem,

jó lélekre találtam, általad létezem,

       légy örökké az éltető szerelem.