Arcod tünt el a távolság ködében,

a hangod a hallgatás csendjében,

ölelő karod nyoma, mert elengedtelek.

Utolsó szavad visszhangzik: szeretlek.

Szemedben kihunytak most a csillagok,

de éjszaka újra ölelnek az álmok,

emlékek élednek, hangok,  fények,

virágok szemedben, mosolygó remények.

Őrizd a tüzet, a pici égő lángot,

nyújtsd kezed, s kezem megtalálod.

Megállt az idő, a percek nem múlnak,

indulj el szerelem, hazavárlak.