A tűz leégett, üszkös fadarabok szerte,

hamu szálldos, a gerenda koromtól fekete,

arcom még csapkodó szikrák égetik,

szemem lehunyva,  egy könnycsepp felfénylik,

kezemben izzó parázs, de nincs fájdalom,

egy régi dallam felsejlik, monoton dúdolom,

magamnak mondom, s magam hallgatom,

üres világ lett életem, vállalom, elfogadom,

mert a józan ész diktál s nem az érzelem,

vágyakat, álmokat temet az értelem,

még él a tűz, hát üres szívem is rávetem,

nem oltja könnyem, elég a parázson a szerelem,

nem siratom, csak monoton módon,

a semmit élve régi dalom dúdolom,

még mozdulok, de már tudom: nem létezek,

magamban s magamtól csak annyit kérdezek:

                                             vannak kivételek?

2oo9. julius