A könnycsepp arcodon csillogó drágakő,

mosolyod a tavaszi virágzó mező,

sóhajod a leszálló nyáresti alkonyat,

nevetésed a hajnali friss harmat,

csókod íze az érő gyümölcs zamata,

ölelésed az éjszaka lágy bársonya,

az idő veled a percek, órák rohanása,

érintésed az életet adó fény teremtő sugara,

halk szavad a szerető lélek éneke,

veled a szerelem az éltető tűz melege......

Kezed elengedve..

véget ér a végtelen

az idő is megáll csendesen,

a nap egy helyben mozdulatlan,

az éjszaka kínzó, álmatlan,

a kolduló kéz üresen marad,

csitul a szív, elfárad,

néma a szó, üresen cseng,

szürke a fény, csak dereng,

üres a lélek, meghalt a jó,

felsejlik halkan a sírató....

a könnycsepp felszárad,

simogató kezed elfárad,

az utolsó mozdulatod, teszed erőtlenül,

s visszhangzik ..

a sírgödörbe dobott rög hangja

lelkedben míg élsz...kegyetlenül.