Vággyal teli éjszaka,

          zsongító dallama,

                    lágyan ölel magához.

Csillag szemed tüze,

          csókod édes íze,

                  sodor álmainkhoz.

Távoli tüzek gyúlnak,

          csillagok  dalolnak,

                  hold bújik a felhők mögé.

Forró ölelésed vár,

          a pillanat ijedten megáll,

                    a végtelen éj  a szerelemé.

Tested kér, vágyad éget,

          karod szorítása igéret,

                    összefonódva szállunk, repülünk.

Ölelésünkben csillag születik,

          fénye ránk világít,

                    takarónk az éj, szeretünk, ölelünk.

A hajnal féltőn ölel magához,

          a napsugár huncutul csiklandoz,

                   szemedben a harmat könyként csillan.

Álmunkból ébredünk, a szép varázs,,

          a szerelmes éj, egy csodás látomás,

                   a fényben szétfoszlik, fájón elillan.