Árnyékod vagyok,
állj a fénybe és megláthatod,
hogy mindig követlek,
nélküled nem létezek.
 
A hangod vagyok,
szó a szádon és ha szólok,
kimondom gondolatod,
vagyok a fájó sóhajod.
 
Az éjszakád vagyok,
veled, melletted álmodok,
hitet teremtek lelkedben,
nyugalmat az éj-sötétben.
 
A mozdulatod vagyok,
simogató, féltőn-óvó karod,
ölelésed égő tüze,
szíved dobbanó üteme.
 
A mád vagyok,
s vagyok a holnapod,
a reggeli ébredésed,
 érezd: leszek az életed.
 
Minden pillanatodban létezek,
csendben, észrevétlen követlek,
állj a fénybe s meglátod!
Veled vagyok: az árnyékod.