Kis türelmet...
Kis türelmet...
Télidő
előtt
a hideg ég felé merednek a lombtalan ágak,
nyílik még színes virág a csupasz kősziklák alatt?
Gazos borítja az őszi mezőt, havat vár a rög,
zavaros szürke égben súlyos felhő sereg pörög.
Fáradt
a nap
tétován
bóklászik.
Bújik a
világ elől.
Szakítsd le az utolsó szálat, fonnyadt szirmokat
csókokkal éleszd, húzd össze fázósan kabátodat,
fekete kendőt köss, s sétálj fel a hídra hajnalban,
s lásd mint tér meg a kicsi virág hozzám a habokban.
Könny
csillan,
az első
sugarakban,
a világ egy
embert temetett.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Qiasomodo sír
Könycsepp csillant
Piszkos vásznakra festettelek
Létezem neked?