Quasimodo szép szava elringatott,
álmokat hintett, érzőn simogatott,
lángok gyulladtak, vágyak ébredtek,
/így kelnek életre a szerelmek/
s most az álarc a porba hullik,
menekülnél, az álom szétfoszlik,
a rút arcból egy könyörgő
könnycsepp gördül,
szemed lehunyod, s a gnóm újra szépül,
vak szeretnél lenni, csak lelkeddel látni,
de álmaid eldobod,
megtanulsz temetni.