Kis türelmet...
Magányom álmaival festettelek
kínokból
szőtt piszkos vásznakra,
szédülten keverve furcsa színeket,
szemed
a hazug mosoly csaló barnájára,
hajad kócos vörösre borzoltam
béna
kezem merev ujjaival,
büszke melled mohón simítottam
soha
hozzád nem érő mozdulattal,
öled tüzére szürke hamut szórtam
önző,
öntelt irigy lélekkel,
combod feszítettem állat módjára
és Te
sikoltva, vértől rémülten
szültél érte pokoli gyűlöletet,
aztán a
részegen tántorgó képzelet
szaggatta szét a köldökzsinórt
mi a
vak-véletlen játékaként
egy pillanatra összefűzött veled.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Utolsó szál virág
Qiasomodo sír
Könycsepp csillant
Létezem neked?