SZERETLEK

Gyűlölve szeretlek.

Lélekben kifosztva

koldusként a végtelenben kereslek,

vágyaim gúzsbakötve,

szaggatnak szét az emlékek.

Az égigérő falak leomlanak

s maguk alá temetnek.

Ha temetsz, tedd mosolyogva,

visszhangozzon minden rög lehulva

lelked bezárt világában,

s legyek egy felsejlő jaj-szó álmodban.

Lettem volna az értelmetlen érzelem,

s lettél az érzelem nélküli értelem.

Éltem, léteztem, szerettem, reméltem,

s lettem

egy jéggé fagyott könycsepp szép szemedben.