Kis türelmet...
Csókod lobbantott lángra,
ölelő karod szorítása,
bőröd lágy bársonya,
szemed vágyó csillogása,
rezdülő melled halma,
derekad ívbe hajlása,
combjaid kitárulkozása,
öled befogadó hívása.
A rohanó pillanat megállt,
meztelen testünk eggyé vált,
köröttünk eltünt a világ,
s élt a szárbaszökkent virág,
tüskéi hátam véresre tépték,
sikoltottál: még-még-még,
felettünk lángtenger ég,
bőrünkön csillog a veríték,
itt a pillanat mikor elégünk,
az élet értelmét éli testünk.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
S z e r e t l e k
Öleljen minket az este
a hold túlsó oldalán
Utolsó szál virág