Hozzád indultam.

B.-ben jártam.

Rád vártam...

Vakító fehér hó takart mindent,

itt-ott egy vidám cinke rebbent,

a nap is kimosolygott a felhők közül,

mert tudta: a trabant hármasban is röpül,

mert értem érkezel,

magaddal viszel,

s napunk

megtelik szerelemmel.

Este lett.

A nap ért véget,

hozva a keserűséget.

Dűledezőn romos, kihalt állomáson,

hideg szélben, dermedten vártam vonatom,

boldog napunk enyészett el semmivé,

vált újra egy fájón szép emlékké.

A vonatra felszálltam.

A napot lezártam.

                                                                    Hazaindultam

                                                                           kicsit

                                                                     meghaltam.