Azt mondod: vétkezek !

Azt mondom: csak szeretlek!

Miként Te is, én is bűnt érzek,

pedig csak kinyílt két szerencsétlen lélek.

Szíved dobbanására válaszolt szívem,

s rácsodálkozunk: él a szerelem.

Félünk még, félünk tovább-lépni,

túléltük a múltat, merjük a jövőt remélni?

Szemünk lehunyva, tétován mozdul kezünk,

s a bűnt magunkra vállalva - vétkezünk.