Kis türelmet...
A hallgató csend ölel fájón magához
mint egy sűrű erdő rejt el az éjszaka,
nincs utam a mindent felejtő álmokhoz,
a kínzó sötétséghez vagyok láncolva,
gondolat-felhőket űznék el kétségbeesetten,
értelmetlen vágyakat kergetek mint lepkét,
ölelnék valakit, ki létemben már elérhetetlen,
ki már felejtve szép napokat - éli életét.
/ POET - megadott szavak alapján /
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
S z e r e t l e k
Öleljen minket az este
a hold túlsó oldalán
Utolsó szál virág