A reggel simította szét az álmokat
a derengő fény felsejlő arcodat
csillag szemed tűnt el az éjben
a veled-velem,
mikor ébredtem,
nélküled a valóságot nem kértem,
de a világ életre kelt,
könyörtelen,
s már nem éreztem bőröd illatát,
karod óvó, rám fonódó szorítását,
elszállt az álom,
de Te itt vagy velem,
s én veled,
mert csak így létezem.