TÉPETT EMLÉKEK

Ismered az érzést, a halál előtti pillanatot,

mikor a fájdalomból menekülve a megváltást várod?

Ismered a fájdalmat, mikor kitépik szíved,

mikor nevetve  teszed félre gyötrelmes életed?

Élted már át, mikor kilépsz önmagadból,

és felcsendül egy hang a messzi távolból,

némán, csak sejtjeidben keltve visszhangot,

mikor egy üres, fagyott  világ temeti álmod?

Átélted már a lélek fájdalmas halálát,

mikor a tested még érzi követelő vágyát?

és kapaszkodik értelmed egy értelmetlen világba,

a jéghideg racionalitásban is él a múlt láza.

Raktad már össze az emlékek tépett foszlányait,

idézted már fel a temetett múlt visszatérő pillanatait?

Forgattad már vissza az idő kopott kerekét,

kerested már az éj-sötétben a remény pislákoló fényét?

Nyújtottad már karod az üres semmibe,

voltál már önkezeddel  élve eltemetve?