Végtelen égen vezet álmaink ösvénye,
csodákat teremtőn álmodó képzeletünk,
vigyázom lépted, kezed add kezembe
és csak szállunk, csillagok közt repülünk,
léptünk a tejút fénylő szalagján játékosan koppan,
égig érő fák koronáján bújik át a holdsugár,
arcod cirógatja, nevető szemedben villan,
és szállunk tovább, a mindenség ma kettőnkre vár,
s ha fáradsz, puha felhőkből vetek neked ágyat
és ölelésemmel, szerelmemmel betakarlak,
örökké téve benned a féltőn kérő vágyat.
Bújj hozzám Kedvesem az éjben, Téged akarlak!